51 évvel ezelőtt, 1969. január 30-án a Beatles tagjai 885 nap után, utolsó alkalommal adtak koncertet, londoni vállalatuk székházának tetején. Ez a Beatles már nem az örökké mókázó négy kölyök volt, mint az évtized elején, bár még fiatalok voltak, olykor öregemberesen fáradtnak látszottak.

A banda tagjai a hatvanas évek közepétől sokszor unalmas ismétlésként élték meg a koncerteket, belefáradtak, hogy a sikoltozó rajongók hangjával versenyezzenek, zenéjük kollektív eksztázisba fulladjon.

1963-as befutásuk után rohanás lett az életük, koncertek, turnék, tévéfellépések, interjúk váltották egymást Angliában, majd Amerikában, Európában, a Távol-Keleten, és mindenütt menekülniük kellett a felhevült rajongók elől. A négy liverpooli 1966. augusztus 29-én San Franciscóban lépett fel utoljára, ezután már a stúdiófelvételekre, lemezekre összpontosítottak. A sajtó azonnal találgatni kezdett: csak nem az együttes közelgő felbomlása áll a döntés mögött?

Minderről szó sem volt: 1967-ben elkészítették sokak szerint minden idők legjobb lemezét Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band címmel. Ugyanebben az évben korábban is depresszióval küzdő menedzserük, Brian Epstein kábítószer-túladagolásban meghalt.

A Magical Mystery Tour című filmjük forgatása csak ezután kezdődött, de a várt bűvölet elmaradt, igaz, az azonos című lemezt kedvezően fogadták. 1968-ban a The Beatles (The White Album) című dupla lemezzel és két kitűnő kislemezzel (Lady Madonna/The Inner Light, illetve Hey Jude/Revolution) rukkoltak elő, dalaik azonban – a korábbi csapatmunkával ellentétben – ekkor már inkább egyéni törekvéseiket tükrözték.

John Lennon és Paul McCartney régebben szinte elválaszthatatlan volt, a közös dalokba Paul romantikus melódiáit, Lennon kesernyésebb, érdesebb humorát adta. Ekkorra azonban már külön dolgoztak, Lennon figyelmét új barátnőjével, Yoko Onóval szövődő romantikus kapcsolata, közös művészi törekvéseik kötötték le.

A gitáros George Harrison sem volt már hajlandó az árnyékban meghúzódni, remek zeneszerzőnek bizonyult, dalait kozmikus könnyedséggel töltötte meg. A dobos Ringo Starr, akinek kiegyensúlyozott teljesítményére, jó természetére mindig számítani lehetett, a Fehér Albumon maga is szerzőként jelentkezett, de az együttesen belüli viszonyokra jellemző, hogy a felvételek közben eltűnt néhány hétre.

1968 végén, a Yellow Submarine című album és rajzfilm elkészülte után McCartney folyamatosan ösztökélte a csapatot, hogy afféle “vissza-a-kezdetekhez” elképzelés jegyében térjenek vissza a koncertezéshez. A többiek nem lelkesedtek igazán, de belementek, hogy következő lemezüket élőben, a televízió által közvetített koncerten vegyék fel, és ne alkalmazzák a stúdió-effekteket. A folyamatot filmen is meg akarták örökíteni, rendezőnek Michael Lindsay-Hoggot kérték fel.

A próbák 1969 januárjában kezdődtek, katasztrofális eredménnyel. Egy feszült vita közepén Harrison otthagyta társait és csak egy hét múlva tért vissza Billy Preston társaságában, remélve, hogy a zongorista játékával “megfűszerezi” a zenei hangzást, jelenlétével oldja a feszült hangulatot.

Ezután született néhány jó dal, de kezdtek kifutni az időből. A koncertet, amelynek közvetítéséről akkorra már lemondtak, 1969. január 30-án a Beatles-cég, az Apple londoni Saville Row 3. szám alatti székházának tetején tartották meg.

A hideg csütörtöki napon a zenészek öt emeletet másztak felfelé a tetőre, ahol a rendező és asszisztensei már készen álltak, McCartney felérve kicsit ugrándozott is, hogy kitapasztalja, elég biztonságos-e a talaj. A kamerák nemcsak az együttest vették, hanem az utcán összesereglett emberek arcát is pásztázták.

A zenészek nem “megszokott” helyükön játszottak, ezúttal George helyett John állt középen, Billy Preston Hammond orgonájával a baloldalon, McCartney mögött helyezkedett el. A csípős hidegben John Yoko Ono, Ringo pedig felesége kabátját öltötte magára. Az előre be nem jelentett koncertnek 42 perc után az utcán támadt csődület miatt kiérkező rendőrség vetett véget, a koncertnek később csak a fele került be a Let It Be című filmbe.

(Két hónappal korábban, 1968 novemberében hasonló koncert volt New Yorkban, Jean-Luc Godard filmezte le a Jefferson Airplane-t Manhattan egyik házának tetején.)

A Beatles nem volt elégedett az anyaggal, így azt félretették. Az év folyamán egy másik albumot készítettek, s az Abbey Road című korongon a legszigorúbb kritikusok sem találtak kivetnivalót, mégis nyilvánvaló volt, hogy elérkeztek az út végére. Az 1969 elején felvett zenei anyag az 1970. május 8-án megjelent Let It Be című lemezen látott napvilágot, a keverést Phil Spector végezte, sokak szerint ellentmondásos eredménnyel.

A próbákat és az 1969. január 30-i koncertet bemutató film először a Get Back címet kapta, de a bemutató egyre halasztódott, s csak a lemezzel egy időben került a mozikba, szintén Let It Be címen. A címadó dalért a Beatles 1971-ben Oscar-díjat kapott, de az együttes ekkor már nem létezett, egykori tagjai önálló szólókarrierjükkel voltak elfoglalva.

Forrás: MTI/Az MTVA Sajtóadatbank

2019.10.11. 15:50

Ismét a slágerlisták élén a Beatles Abbey Road című albuma

2019.07.12. 12:38

A Beatles és Brian Epstein első szerződése 275 ezer fontért kelt el

2018.10.17. 13:23

Beatles hétvége a Retro Rádióban!

Dénes Tamás

Leirer Timi

Dévényi Tibor

B. Tóth László

Nyerges Izabella

Várkonyi Attila

Jurásek Balázs

Abaházi Csaba

Vas Maya

Bochkor Gábor

Lovász László

Vágó Piros

Retro Rádió

Most szól:

  • Következő